A nap képe

Azt hiszem, ez magáért beszél ...

Szép volt, fiúk!

Ma ismét kiválóan játszott a magyar focicsapat és megérdemelten nyert a bosnyákok ellen. Tetszett, ahogy játszottak, öröm volt őket nézni. Az olasz meccs óta látom értelmét, hogy leüljek szurkolni. Van akció, fantázia és még gól is. Azt hiszem, feledtetni tudja az időket, amikor a hipercsatárok szinte a kapuból is mellé tudták rúgni a 100%-os ziccert és a 60. perc környékén már lélegeztetőgépeket kellett a pálya mellé telepíteni, mert a játékosok nem bírták szusszal. Szóval szurkoló lettem :) Nem bánnám, ha az első 30-ba bekerülnénk és kijutnánk az eb-re, vb-re, az egyikre. Egyedül Dzsudzsákkal vagyok kicsit elégedetlen, mert nagyon csőlátó a lelkem. Fut, cselez, lő, de a gól elmarad. Talán ha kevésbé lenne önző ... Majd legközelebb. A lényeg: NYERTÜNK!!! :D

Gyűrűk Ura

Ma vetíti a rotliklub a Gyűrűk Ura-trilógia első részét. Nagyon tetszett a filmes megvalósítás, a látvány fergetes es még sokadik alkalommal is élveztem a filmet. Ennek hatására elkezdtem olvasni a könyvet, amihez eddig még nem volt szerencsém. Bárcsak ne tettem volna ... Nem tudom, mi a fene történt a forgatókönyvíró és a rendező fejében, de a mozgóképnek nem sok köze van a könyvhöz. Olyan lazasággal változtattak az eseményeken és személyeken, amit még a szocialista történetírók is megirigyelhettek volna. Ráadásul úgy reklámozták a filmet, hogy a stábból mindenkinek a bibliája volt a könyv. Szerintem a fejesek még csak köszönőviszonyban sem voltak vele. Minden hibája ellenére még mindig szeretem a filmet, de ezt nehéz megemésztenem.
Halivúd ezt is elgúrta. Nem kicsit ... nagyon! Monnyon le!!! :(